Egy külföldi, neves gyártó műszereinek ez a cég volt az egyetlen és kizárólagos magyarországi forgalmazója. Ezen kívül semmi mással nem foglalkozott a cég, sőt tulajdonképpen erre az egy tevékenységre jött létre. Így a cég egyetlen érdemi beszállítója maga az a neves nyugat-európai orvosi műszergyártó volt, akinek a műszereit értékesítette.

(Az irodai adminisztrációhoz szükséges apró-cseprő beszerzések nem igazán befolyásolták az értékesítés minőségét.)

Ezek után az auditon bemutatták, hogy a „Beszállítók értékelése” c. szabványkövetelményt is ők pedánsan teljesítik, mert minden évben rendesen pontozzák és osztályozzák az egy szem beszállítójukat, aki természetesen mindig megkapja a maximális pontszámot, és így nyugodtan rendelhetik tőle a következő évben is a műszereket.

Megkérdeztem, hogy „Mi történne, ha véletlenül a pontozásnál kevesebb pontot kellene adni? Akkor a saját maguk állította szabályok szerint kizárnák azt az egy beszállítót, akinek a termékei értékesítésére jött létre maga a vállalat?” Természetesen nem. Látták volna a munkatársak arcát, amikor javasoltam, hogy gondolják végig: tényleg szükség van-e erre? Végiggondolták. Nem volt.

(Az eredeti bejegyzéshez való visszatéréshez zárja be ezt az ablakot (fület))