Azt hiszem, itt - legalábbis a cég részéről - némi fogalomzavar lehetett a minőségbiztosítás értelmezésében! A minőségbiztosítás tényleg nem takaró, aminek kapcsán ha rossz terméket adtam az ügyfélnek, akkor takarózhatok azzal, hogy "de én ezt bevizsgáltam ilyen és ilyen vizsgálati szabványnak megfelelően", tehák az én minőségbiztosításom kiváló! Egy minőségbiztosításnál, illetve a minőségirányításnál az egész rendszer alapja az, hogy a gyártott termék a vevői és piaci követelményeket elégítse ki! Ebben benne van az, hogy mind a termék tervezésekor, mind a gyártás tervezésekor, mind pedig az egyes megrendelési igények összegyűjtésekor pontosan fel kell mérni a termékkel szemben támasztott követelmények. Ezek tartalmazzák egyrészt pontosan a vevő explicite kimondott/leírt elvárásait, másrészt pedig a piaci (ki nem mondott, de természetesnek vett) termékre vonatkozó igényeket is. Ebben pedig a termék használhatósága, a normális / átlagos / várható felhasználási körülmények közötti alkalmassága, ellenállása, stb. természetes követelményként beleértendő. Azaz hogyha egy új autót veszek, akkor az a piacnak egy kimondatlan, de természetes elvárása, hogy az az autó - a használata során a szabad ég alatt lévén - ki van téve szélnek, hónak, esőnek, a szél által felkavart pornak és homoknak, no meg a madarak égi áldásának is. Ezek a mindennapi használat elkerülhetetlen velejárói. Ha az autó fényezése ennek nem tud ellenállni, akkor azt az autót - folyamatos javítás és újrafényezés nélkül, (ami önhibámon kívüli) - nem tudom a céljaira használni. Tehát gyártóként takarózhatom olyan vizsgálati szabványba, aminek megfelel a festék, ha a festék ezt a feltételt nem tudja, akkor vagy az a vizsgálat más követelményre vonatkozott, vagy a mérés követelményét nem igazították a mai elvárásokhoz. Mindensetre a termék nem felel meg a felhasználás elvárásainak. (Még akkor is, ha egyes jó ügyvédek a megbízásuk teljesítése során találnak olyan paragrafust és annak értelmezését, amivel ezalól lehetővé teszik a gyártók kibújását. Az már persze egy másik kérdés, hogy nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy aki ügyvédként ezt megmagyarázza, ő a saját kocsiját saját pénzén rendszeresen minden újabb égi madáráldás után boldogan újrafényezi, és ezt a termék természetes velejárójaként értelmezi.) Egyébként a cikkből az tűnik ki, hogy a szerzőnek azelőtt más autóval ilyen jellegű problémával nem volt dolga, és ennél az autónál is csak mintegy 1 év után, de akkor már folyamatosan több alkalommal is. Másrészt utalást éreztem a cikkből az új festék-alapanyag összetételre. A hallottakból arra következtetek (bár konkrét vizsgálatok és bizonyítékok hiányában ez mind csak feltevés!), hogy az lehetséges, hogy az új összetételű festéknél az időállóság (tartósság) mint követelmény nem teljesül megfelelően, és a gyártó - ezt a hiányosságot felismerve - mintegy védekezésül belevette a garancia apróbetűjébe ennek a kizárását. Ezzel áttolta a saját gyártási hibáját, annak felelősségét és az amiatti kár viselését a fogyasztóra. Ez az a szemlélet, ami ellen a minőségbiztosítást, illetve a minőségirányítást bevezették. Én mindensetre a blog bejegyzésben hivatkozott cikk olvasása után gyorsan megnéztem a saját autóm (Renault) garancialevelét, és boldogan vettem tudomásul, hogy ilyen passzus nincs benne, tehát az autómat x év után sem kell az égi áldásonként újrafényeztetnem. Üdvözlettel Horváth Zsolt