A személyesen átélt események azonban észre tudnak téríteni!

Évek óta tartok (alapszintű) előadást a termékkockázat kezelés témakörében, de hasonlóak a problémái a projektkockázat oktatásának is:

Nagyon nehéz ébren tartani a (az esetleg személyesen soha meg nem tapasztalt) veszélyérzetet!

Nap- mint-nap feleslegesnek tűnik egy rakás szabály / intézkedés / eljárás, mert csak „feltartják a munkát”! Annyira adja magát, hogy egyszerűsítsünk már egy kicsit! „Legalább csak most az egyszer…”

Ugyanígy otthon:

• „Soha ne rakd le, ÍGY a gereblyét!”
• „Soha ne vágj magad felé!”

Vagy ami most életmentő volt: „Soha nem szabad felügyelet nélkül hagyni a fürdőző gyereket, még egy pillanatra sem!”.

Addig sem:

• Amíg bemész megnézni, hogy ki hív a telefonon!
• Amíg megnézed, hogy felforrt-e a teának feltett víz!
• Vagy amíg bemész a törölközőért!

És itt olyan könnyű feltenni a kérdést, hogy: „Miért?”
És erre a könnyen feltett kérdésre sokszor olyan nehéz mást válaszolni, mint hogy: „Mert bármi megtörténhet!”.
És ezzel a válasszal egyetlen gond van: lehet, hogy igaz, de nehéz komolyan venni!

Nem akarom túlragozni, mi történt?

Egy könnyen felállítható házi „medencében” fürödtünk a 2 éves fiammal. Egy olyan úszógumiban volt, aminek alul két pántja van, azokon ül a gyermek. Aztán az egyik pillanatban az összes levegő egyszerre elszökött az úszógumiból. Egyszerre. Az összes. Következményként a gyerek minden előjel nélkül azonnal a víz alatt volt. Miután a gyereket nem hagytuk egyedül, azonnal ki tudtam halászni a medence aljáról, és kis ijedtségen kívül nem történt más.

Utána megnézve az úszógumit azt láttuk, hogy egy gyerektenyérnyi helyen lyukadt ki, azaz nem csak úgy leeresztett: ahogy az „lenni szokott”.

Mi volt ennek a pár sornak a célja? Ha csak egy embernél sikerült elérnem, hogy legalább a gyerekek fürdősénél meglegyen egy egészséges szintű veszélyérzet, már akkor sikerrel jártam.

U.i.:

Természetesen a gyártó pontosan tudja (*) hogy mit jelent a termékfelelősség, a termékkockázat kezelés, úgyhogy az összes ilyen terméken rajta szokott lenni a súlyhatár (betartottuk), valamint az a figyelmeztetés hogy nem életmentő eszköz (nem tekintettük annak), és nem szabad felnőtt felügyelet nélkül hagyni a gyereket. (nem tettük)

(*) – Az interneten is elérhető irodalom alapján úgy tűnik, hogy sem az európai, sem az amerikai bírói gyakorlat nem szokta elégséges enyhítő intézkedésként elfogadni a gyártó figyelmeztetéseit. Azaz (termék) kockázatkezelés szempontjából ez pusztán szükséges, de nem elégséges feltétel. Visszatérve az úszógumira: itt sem lenne nehéz, vagy éppen különösebb drága egy olyan kialakítást elkészíteni, ami biztonságosabb.

Apró érdekesség: rengeteg, a termékek biztonságát növelő tapasztalat épült már be azokba, érdemes óvatosan bánni tehát, az ésszerűnek tűnő egyszerűsítésekkel. Pl.:
- a motoros kasza nem csak azért olyan hosszú, hogy könnyen elérhessük vele a talajon lévő növényeket, hanem azért is, hogy a kaszát viselve a késsel ne érhessük el a saját lábunkat,
- a tömlő nélküli abroncsok nem csak azért terjedtek a 80-as évek körül, mert azok olyan menők voltak, hanem mert kevésbé hajlamosak a durrdefektre,
- a vasúti átjáróban sem véletlenül a piros jelzés van duplikálva, stb…

Gönye Zoltán