Ma már egyre több üzlet vagy szolgáltatás hirdeti magáról, hogy „bababarát”, növelve ezzel értékét, vonzerejét a célközönség számára. Azonban önmagában attól még nem lesz bababarát az aki ezt kijelenti magáról”. Pusztán a kijelentéstől pedig nem lesz elégedett a vásárló. A kijelentés pedig elhangzott. Az ügyfél (vásárló) bababarát-elvárásai természetes módon ilyenkor megnőnek, és immáron ezeket az elvárásokat kell(ene) kielégíteni!

Mindennapjaimban átalakult a gyakran használt szavak listája. Az egyik új belépő a bababarát jelző lett.

Az ember a legjobbat szeretné megadni a legkisebbeknek, így gyakran keres fogódzót, mi is az, amit biztonsággal megvásárolhat, illetve használhat. És valóban, a kulcs a biztonságosság kérdésében rejlik, legyen az élelmiszer, ruha, vagy leginkább a játékok. Vagyis, merjem a gyermekem kezébe adni azt az adott dolgot feltételezve, hogy nem fog halálos sérülést szerezni tőle 5 percen belül.

Alapjában nem vagyok elégedett azzal, amit anyukaként, vásárlóként, vagy csak szimplán szolgáltatás-fogyasztóként tapasztalok, és mivel ez vevői elégedetlenség, lássuk a forrását!

Mi lehet bababarát?

Gyakorlatilag minden, amire nem szégyellik ráaggatni ezt a fontos, és gyanítom, nem csak számomra igen nagy súllyal rendelkező védjegyet. Ma már egy szolgáltatás, úgy, mint kórházi ellátás, vendéglátás, ügyintézés, stb. is lehet bababarát, ahol a kisgyermekek számára legszükségesebb létesítmények, helyiségek, eszközök állnak rendelkezésre.

Bárki mondhatja magáról, hogy az általa nyújtott szolgáltatás bababarát?

Hááát, sajnos azt kell, hogy gondoljam, igen, az alábbi oldalt végignézve: bababarat.lap.hu

De nézzünk néhány – szerintem felháborító – konkrét példát ezekre:

Pelenkázás a „bababarát” plázákban

Ne szaladjunk túl messzire, csak gondoljunk egy hétköznapi helyzetre: otthonlévő anyuka gyermekével együtt elmegy vásárolni.

Sajnos a pláza kézenfekvő megoldásnak tűnik azon elgondolásból is, hogy így letudja anyuka gyermeke napi levegőztetését, a napi impulzusmennyiséget és társasági életet is egyben.

Az a gyermek bizonyos biológiai szükségletekkel rendelkezik: elég gyakran megéhezik, pelenkát kell cserélni, vagy esetleg egy kis nyugalomra vagy játékra volna szüksége, távol a füstös, zajos, fényárban úszó plázafolyosótól.

Bababarát-e a bevásárlóközpont? Hogyne, hiszen van pelenkázó helyiség – vágja rá az, aki nem vesz igénybe ilyen jellegű szolgáltatásokat, csak a mellékhelyiség mellett olykor feltűnik számára a pelenkázó helyiség jele.

Igaz, általában van pelenkázó helyiség, az esetek többségében és eléggé diszkriminatívan a női illemhelyiségben. Viszont ez csak a bevásárló helyek egy részére igaz, hogy talál a szülő pelenkázót. Ennek a pelenkázó helyiségnek kellene betöltenie az alábbi funkciókat:

• pihenőszoba
• etetőhelyiség
• tisztába tételi lehetőség biztosítása
• mosakodási, de legalábbis kézmosási lehetőség.

És ami van helyette: a helyiség rendszerint olyan mocskos, hogy kész fertőtlenítő kommandós táskával mer az ember csak belépni. Bűz van bent, nincsen papírtörlő, nincs szappan, meleg víz sincs, egyszóval semmi sincs, ami egy tisztába tételhez szükségeltetne. A baba alá való szakadt szivacs pedig oda van szegecselve, el ne vigye valaki.

A berendezése mondhatni minimál dizájnos, a berendezője még életében nem tett tisztába csecsemőt. A szekrény úgy van kitalálva, hogy nem fér rá a gyerek, vagy ha úgy teszem rá, hogy elférjen, akkor én nem férek hozzá. A szabadesést pedig vígan gyakorolhatja. Helyiség van, a szolgáltatása pedig „a magyarnak elég”.

Nyáron voltunk a szomszédos Ausztriában. Akármelyik pelenkázó helyiséget ha ott igénybe vettük, az tiszta volt, barátságos színekkel festve, gyermekeknek való motívumokkal díszítve.

Babaetetés a „bababarát” plázákban

Térjünk vissza hazánkba. Olyan, mint etetőszék, vagy szimplán egy szék bekészítve anyapajtásnak, hogy megetethesse a csecsemőt, a legkivételesebb esetben van csak. Minden esetre tegyünk a propagandáért, támogassuk a szoptatást, de egy 500 forintos műanyagszékre már nem telik. Még a nagy plázáknak sem.
Biztosan a cél az, hogy a 22. század dolgozó nője menet közben, járva-kelve szoptasson.

Az etetőszék vagy el van törve, vagy nincs biztonsági csat rajta, de azért merő boldogság már az is, ha egyáltalán van.

Biztonságos gyerekjátékot a babáknak

A másik gyengém a gyermekjátékok. Egyáltalán nem értem, hol marad a szabályozás, hol van a minőségbiztosítás ezeknél a termékeknél?

Apró pici gyöngyökkel varrt babák, figurák, amiknek leszakad, vagy kiesik a szeme, és pici gyermekeknek ajánlják. Már nem egy műanyag csavart szedtem ki a gyerek szájából, amit elképzelésem sem volt, honnan kaparintott meg.
A játékok törnek, rossz tulajdonságú műanyagból készülnek. A fából készültek sem a régiek már, a festék rajtuk fog, rákkeltő szintetikus bevonattal rendelkeznek.

Cipőt a cipőboltból – tartja a mondás, ami itt egyáltalán nem állja meg a helyét: a játékboltban is sorakoznak az erősen kifogásolható minőségű termékek százai.

Milyen a „bababarát” kórház?

Az ember azt gondolja, ha pici gyermeke van, és netalán úgy hozza a sors, hogy kórházba kell menni, akkor ez egyértelmű, hogy anya a gyermek mellett ágyat kap. Főleg, ha csecsemőről van szó. És ez volt a vicc, méghozzá elég rossz. Baba mellé nem jár ágy, csak nagyon kivételes esetben. Földön, széktámlán lehet aludni, étkeztetés nincs.

Talán el is felejtettem írni, hogy hová is gondol az ember, hogy a gyermekével szeretne lenni, hiszen gyermekosztályon vagyunk. Ismétlem, gyermekosztályon!

Egy jelzés, egy védjegy, legyen az akármilyen, valóban bizalmat kell, hogy jelentsen. Olyan szolgáltatási és termékminőség szintet, ami ebben az alacsony életkorban biztonságot jelent mind a vásárlónak, mind pedig a fogyasztónak.

A biztonságot pedig a fogyasztónak az jelenthetné, ha:

• Már a gyártási folyamatot megfelelően alakítaná ki és szabályozná a gyártó. Természetesen azt is mérlegelve, hogy sem a termék, sem pedig a GYED-en lévő anyukák pénztárcája nem tudná megfinanszírozni az autógyártás-szintű minőségbiztosítást, sem pedig a drága utólagos ellenőrzést
• kontrollcsoportos kipróbálásnak vetnék alá a játékokat, és egy FMEA követné. (Failure Mode and Effect Analysis – Hibamód és hatáselemzés, vagyis olyan gyártásba visszacsatoló kiértékelés, melyik alkotóelem milyen hibaforrást jelenthet és ennek milyen következményei lehetnek).
• a bababarát jelzőből lehetne védjegyet létrehozni, ami egyfajta presztízs jelölés lenne, ami mögött szigorú ellenőrzési kritériumok biztosítanák az abban rejlő biztonságot. Nem lenne elegendő létesíteni egy adott szolgáltatást, a megfelelő szolgáltatási szint meglétét is folyamatosan ellenőrizni kellene.
• Természetesen a bababarátság nagy része kommunikáció - legyen az egy pláza-pelenkázó, egészségügyi intézmény vagy egy bababarát szálláshely. Vagyis: le kell írni a feladatot végző számára a feladatai közé, és el is kell mondani, hogy cégünk rendelkezik bababarát tanúsítvánnyal, és ez egyáltalán mit jelent a dolgozókra nézve. Mik azok a pontok, amiknek minden feltétel között eleget kell tenniük, például:
  • meghatározott időnként kell elvégezni a meghatározott feladatokat,
  • milyen eszközök folyamatos rendelkezésre állása szükséges például egy pelenkázóban. Kinek kell jelezni, ha ez nem megoldott. A szolgáltatás megfelelő szintjéhez kialakítani ezt a kommunikációs láncot.

Nemcsak egy gonddal lehetne kevesebb a szülői társadalom számára, hanem az elégedettség fokozásával a látogatottság és fogyasztás is nőhet. Mire várunk tehát?

Harrer Ágnes