Mivel magam is minőségügyi témából doktoráltam (alkatrészek roncsolásmentes vizsgálata), nagyjából van némi fogalmam arról, hogy a minőségügyi osztálynak mit kellene csinálnia. Na de ne vágjunk rögtön a közepébe.

Életem során néhányszor szakmát kellett változtatni, mert például éppen az az iparág ült padlóra. Így aztán szoftverrel kezdtem el foglalkozni, mivel a hardveres munkákat a kisebb cégeknél a tapasztaltabb (idősebb) kollégák mindig lenyúlták. Általában a legkisebbnek jutott az a feladat, amihez senki nem értett. (Az egyetemen persze én is tanultam programozni, de egészen más szempontok szerint: azt tanultam, hogy például a numerikus módszereket hogyan lehet a tervező munka során felhasználni, illetve az ehhez szükséges programokat megírni.)
A profi szoftveresek elvileg az iskolapadban is megtanulhatják azt, amit nekem a saját bőrömön kellett megtapasztalnom és megértenem. Létkérdés, hogy legalább a fatális hibáinkat idejében felismerjük és kijavítsuk. Mert az ember óhatatlanul is téved. Kisebb cégeknél az ilyesmire sajnos semmiféle módszertan nincs. Főként az ember ügyességén múlik.
Ha valaki, hát én tudom, hogy a minőségügy mit is jelent (vagy mit kellene jelentenie).
Így aztán egy multinacionális céghez kerülve nagyon megörültem, hogy az emberi tévedések kiküszöbölésére módszerek vannak. De tévedtem (sic).
Azt vettem észre idővel, hogy a minőségügy minden a termeléssel és a fejlesztéssel szorosan összefüggésbe sem hozható feladatot a nyakába vett. Miközben éppen a termék minőségére nem jutott idejük az ezzel foglalkozó kollégáknak. Valahogy úgy, mint amikor a sok bába között elvész a gyerek.

Elvileg a minőségbiztisítás arra való, hogy a gépek és az emberek által kiküszöbölhetetlenül elkövetett hibáknak és tévedéseknek a felismerésére és korrigálására módszereket dolgozzon ki és üzemeltessen. Ezzel szemben a minőségügyi osztály papírokat gyárt az állítólagos >minőség< igazolására, illetve a kollégákat olyan magasröptű témákból vizsgáztatja, amelyeknek a termék minőségére (a fontosabb tényezők elhanyagolása miatt) már hatásuk sincs.
Olyan ez, mintha valaki a tető javításához akarna hozzákezdeni, miközben még falak sincsenek, sőt még az alapokat sem ásták ki.

Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen.
Három évvel ezelőtt egy éppen készülő szoftver tesztelésére osztottak be. Arra számítottam, hogy apróbb hibákat fogok találni, amit majd jegyzőkönyvezek, és az illetékesek kijavítják. Legnagyobb megdöbbenésemre azt tapasztaltam, hogy a konfiguráció összehangolására hivatott csapat nem egészen áll a helyzet magaslatán, és ennek következtében a feljesztők fejvesztve gányolnak. Nem apróbb hibákat vagy hiányosságokat tapasztaltam, hanem azt, hogy az egész úgy sz** ahogy van. Azonban ezt hiába jelentettem, a főnökeim nem voltak rá kíváncsiak. Egészen addig, amíg a megrendelő fel nem mondta a szerződést. (A félreértések elkerülése végett: nem én értesítettem a megrendelőt - ezt a főnököm határozottan meg is tiltotta -, rájött magától is.) És eközben a cég minőségügyi vezetője az éppen megújítandó minőségügyi tanusítvány megszerzéséhez "szükséges" ismeretekből próbálta vizsgáztatni a kollégákat (pl. melyek a cég minőségügyi céljai). Az oklevélfelelősnek a "takarózás" közben nem jutott ideje a cég termékeinek minőségét közvetlenül befolyásoló súlyos problémákkal foglalkozni.
(Azóta sem értem, hogy a projekten dolgozó kollégák aránya az adminisztratív kollégákhoz képest miért a minőségügy problémája - és nem mondjuk a gazdasági osztályé.)

Üdv,
K.Zs.

Ügyes!

BZ