Az új ISO 9001-es szabvány alig tartalmazott érdemi változást, mégis már több félreértelmezést és szakmai vitát váltott ki. Egyik ilyen téma annak kérdése, hogy a minőségügyi vezetőnek kötelezően a vállalat bejelentett alkalmazottjának (munkavállalójának) kell-e lennie?

Röviden: Nem kell hogy alkalmazott legyen! A részletekben azonban megint sok minden megbújik, ezért érdemes átolvasni az alábbi sorokat is!

Mielőtt belevágok a közepébe, hadd ajánljam néhány korábbi anyagunkat is:

• Az új ISO szabvány (MSZ EN ISO 9001:2009) legfontosabb változásai egy prezentáció formájában: http://infobiz.hu/iso-90012008-msz-en-iso-90012009
• Ingyenesen letölthető hanganyag a változásokról: http://www.minosegdoktorok.hu/cikk/ingyenesen_letoltheto_iso_90012008_msz_en_iso_90012009_atallasra_valo_felkeszulest_segito_hanga

De most nézzük a konkrét esetet. Sok cég esetében jellemző, hogy nincs külön főállású minőségirányítási vezetője. Erre legtöbbször nincs is lehetőség (kis vagy közepes cég általában ezt nem engedheti meg magának), de nincs is mindig értelme. Ekkor a gyakorlat az, hogy az egyik – más munkakörben dolgozó – kollegát nevezik ki megbízott minőségügyi vezetőnek, a meglévő munkaköre mellé. Azonban sok vállalakozásnak ez az út sem járható, mert például vagy nincs olyan kollegája, aki alkalmas lenne erre a feladatra, vagy mindenki annyira leterhelt, hogy nem tudja ezt a feladatot ellátni. Ekkor előfordul, hogy külső szakértőt bíz meg ezzel a feladattal, folyamatos alvállalkozói szerződés formájában. Ez is egy működő modell: ha a külső megbízott – a szerződésében rögzítve – megkapja azokat az eszközöket, jogosultságokat, ami a feladata elvégzéséhez szükséges, akkor ez ugyanúgy működik, mintha ugyanezt fizetésért tenné.

Auditorként is, felkészítőként is számtalanszor tapasztalom, hogy több tanúsító ezt nem akarja elfogadni, hivatkozva arra, hogy az új szabvány kimondja ennek a tiltását.

Mit is mond ki a régi és az új szabvány:

MSZ EN ISO 9001:2001: 5.5.2. A vezetőség képviselője

„A felső vezetőségnek ki kell jelölnie a vezetőség egy tagját, – akinek egyéb felelősségi köreitől függetlenül – olyan felelősségi körrel és hatáskörrel kell rendelkeznie, amely magában foglalja a következőket: …”

MSZ EN ISO 9001:2009: 5.5.2. A vezetőség képviselője

„A felső vezetőségnek ki kell jelölnie a szervezet vezetőségének egy tagját, akinek egyéb felelősségi körétől függetlenül olyan felelősségi körrel és hatáskörrel kell rendelkeznie, amely magában foglalja: …”

Változás:

Az eredeti (régi) megfogalmazás azt jelentette, hogy a minőségirányítási rendszerért felelős személynek (ő a minőségirányítási vagy minőségbiztosítási vezető) a vezetőség egy tagjának kell lennie. Melyik vállalat vezetőségének? Csakis a saját, alkalmazó vállalaténak, aki annak az életét irányítja. Nem tudok itt semmi mást értelmesen elképzelni. Ehhez képest az új szabvány a megfogalmazásban ezt még külön ki is emeli, nehogy ez félreérthető legyen.

Mit jelent ez, és mit nem jelent?

• Ez – számomra – az értelmezésben nem jelent változást, mert más vállalat vezetőségének tagját ebben az értelmezésben a régi szabvány értelmében sem tartottam elfogadhatónak.
• Ez (sem a régi, sem az új szabvány) nem jelenti azt, hogy a felső vezetőségben betöltött pozíciót az adott kolléga milyen jogi formában (azaz munkavállalóként vagy alvállalkozóként) tölti be, vagy másképpen fogalmazva a munkája ellenértékét fizetésben kapja vagy számlát nyújt be érte.
• Ugyanakkor ez (mind a régi, mind az új szabvány esetén) viszont azt már jelenti, hogy a megfelelő jogkörrel és felelősséggel valóban részt vesz a vállalat vezetőségének munkájában, azaz: részt vesz a vezetőségi üléseken, megbeszéléseken, folyamatában tájékozódik a vállalat munkájáról, eseményeiről, problémáiról és vezetői döntéseiről, és azok során (érdemben) képviseli a minőségirányítási rendszer működésének ügyét. Ehhez megvan a kellő kompetenciája (tudása, képzettsége és információi) és jogosultsága is, és érdemben teszi is ezt.

A külsős minőségirányítási megbízottak szabványra hivatkozva történő kizárása számos esetben el is lehetetleníteni az érdemi működést. Erre példák a következő esetek:

• Ma már egyre gyakoribb, hogy közepes vagy nagyobb cégek átalakulnak cégcsoporttá, holdinggá. Ilyenkor jellemzően az egész cégcsoportból (különösen ha a cégcsoport tagjai önmagukban kis vagy kis-közepes cégek) egy személy tartja kézben a minőségirányítási rendszer működését. Ő már ebben képzett, átlátja a követelményeket és működést, és megfelel a követelményeknek. Ezen funkcióján keresztül benne van mindegyik cég vezetőségében, de nyilvánvaló nem lehet az összes alkalmazottja egyszerre.
• Multinacionális vállalatoknál is vannak olyan esetek, amikor a vezetői szinten való minőségirányítási döntést az anyavállalat a saját kezében tartja meg, és a saját MIR vezetője a MIR vezető mindegyik leányvállalatnál. (Ott legfeljebb a kivitelezés koordinálásával egy-egy helyi felelőst megbíznak, akinek azonban nem adják meg a „vezetőség képviselője” jogosítványt.)
• Mikro- és kis-vállalakozások esetén gyakran két jellemző modell alakult ki. Vagy maga az ügyvezető nevezi ki magát MIR vezetőnek (vezetőség képviselőjének), és munkájában szakmailag egy külső tanácsadóra támaszkodik, vagy egy külső tanácsadót bíz meg ezzel a feladattal. A fenti értelmezésben, ha nem engednénk meg a nem-alkalmazotti jogviszonyt a MIR vezető esetén, mindkét modell ellehetetlenülne. Ugyanis mikro- és kis-vállalkozások esetén az ügyvezetői feladatkört sokszor maga a tulajdonos tölti be, aki ezt vagy tulajdonosi közreműködőként, vagy a cégben tisztségviselőként teszi, de nem alkalmazottként. (És egyben ő a munkáltatói jogok gyakorlója is.) A másik modell esetén pedig a külső tanácsadó a MIR vezető, aki ezért nem megy be alkalmazottként a cégbe. (Természetesen ebben a modellben neki a szerződésében kell rögzíteni, hogy ő ezzel a vállalatban vezetőségi körbe tartozó folyamatos feladatot lát el, a hozzá tartozó feladatokkal, felelősségekkel és jogkörökkel együtt.)

Ugyan a szabvány egyértelmű, mégis sokszor nem várt helyeken tapasztalni félreértelmezéseket, és ezekből adódó problémákat.