Trendinek lenni jó dolog, hozzáértőnek pedig még jobb.

Mégis gyakran inkább a divatosságot választják sokan a helyett, hogy megismernének közelebbről és ez által jól alkalmaznának bizonyos módszereket. Ebből egyenesen az következik, hogy a módszer hatékonyságában ezután már egyáltalán nem bíznak. Pedig van itt egy nagyszerű módszer, ami most divatját éli, ugyanakkor nem szól másról, mint a kollégák bevonásáról az új ötletek gyarapításához. Csak ezt sokan még nem tudják…

10 évvel ezelőtt szakmai gyakorlaton voltam egy édesipari multinál. Az egyik délelőtt odaszólt a kolléganőm:

• Gyertek „brainstorming-olni”! … vagy valami hasonlót mondhatott, nem igazán értettem.

Hűű, ez jól hangzik, de biztos csak a nagyok dolga, gondoltam, de végül is úgy döntöttem, meg kell tudnom, mi az, és siettem a többiek után.

A folyosó végén egy csendes sarokban a székek körben voltak elhelyezve, egy nagy, többfunkciós tábla volt felállítva az U alak tetejénél.

Gyorsan körbenéztem, kik lettek meghívva erre az ismeretlen dologra, hátha abból kitalálom, mi is lehet az. Illetve azt, nekem lehet-e benne szerepem, vagy csak egy újabb, feltehetően unalmas megbeszélés következik. Meglepődve tapasztaltam, hogy az ügyfélkapcsolatosok közül mindenki ott volt, továbbá meghívást kapott rá a marketingvezető, valamint a kereskedelmi / logisztikai részlegtől is páran.

Az arcokon vegyes érzelmek tükröződtek: volt, aki izgatottan várta, volt, aki kevésbé lelkesen ezt a – mint utóbb megtudtam - brain stormingnak – nevezett eseményt. Minden esetre azok sem tudtak elbújni, akik kevesebb izgalommal várták, hiszen az U-alak éppen azt biztosította, hogy mindenki szem előtt legyen.

Mézga Kriszta módra azonban továbbra sem értettem a dolgot.

Aztán elindult a móka, és jött az agyvihar: kiállt az imént említett szervező kolléganő és elmondta, hogy azért vagyunk most itt, mert nevet kell találnunk az új édességnek, amit Húsvét előtt szeretnének piacra dobni.

A mindenit! Itt dőlnek el azok a fontos dolgok, amikkel a boltok polcain szembesülünk? Nem valami magas székből mondja meg külföldről valaki, hogy hogyan legyünk ötletesek magyarul?

Mint megtudtam, éppen az egyik kolléga, aki mellettem ült, volt a szülőatyja az egyik kedvenc csokim nevének!

Ábrándozásomból néhány, kézbe kapott cetli vetett végett. Mindenki zöld és sárga színű post-it-et (ti. cetliket) kapott. Kaptunk tollat is. Nem tudom, kinek jutott ez eszébe, de zseniális ölet, hiszen a többség felkészületlenül érkezett ilyen tekintetben.

A feladat ismertetése következett. 3 nevet kellett felírni a megadott paramétereknek megfelelően. A másik cetlire pedig 3 jelzőt, amit mi gondolunk a termékről.

A cetliket összeszedték, majd először azt vitattuk meg kis csoportokban, milyennek látjuk az új terméket, majd a táblára felírásra kerültek a javasolt nevek. A tulajdonságok és a névjavaslatok függvényében tovább ötleteltünk.

Olyan jó érzés volt, hogy az én javaslatom is ott szerepelt a többi, gyakorlott marketinges ötlete mellett.

Mi több, a végén az én agyszüleményem lett a továbbfejlesztett változat alapja. Lehet, hogy jövőre az én édességem köszön vissza a polcokról?!

A marketingvezető az ötletroham végén odajött és hosszasan elbeszélgetett velem a termékfejlesztés körülményeiről, a stratégiai tervekről. Elégedett volt a brainstorming hatékonyságával.

… és ahogyan a résztvevők látták:

K. Szilárd, 47 éves, logisztikai vezető

Olvastam valahol erről az új módszerről, most hívtak meg először ilyen szeánszra. Azt hiszem "brain stormingnak" hívják.

Az egyik új, friss diplomás kolléga meg akarja váltani a világot, és javasolta, hogy ha már a kiszállítási folyamattal gondjaink vannak, vessük be ezt a fegyvert nálunk is.

Nem akarok lemaradni a többi ágazattól, ezért valószínűleg hajlok arra, hogy kipróbáljuk ezt a valamit.

Nálunk az U alakon kívül ropi és ásványvíz is lesz! (az az igazság, hogy majd’ szomjan haltam az előbb, és mivel elhúzódott ez az egész, csak a gyomrom korgott így ebéd előtt. És egyáltalán, miért kell az ilyesmit ebéd előttre betervezni? – morgott felhangon).

Legalább lesz alkalmam a Sz. Gábort is megleckéztetni. (Most legyen nagy a szája, ne akkor, amikor a nagyok dolgába kell beleszólni. – morgott ismét)

Egyébként meg a fiúk hadd sportoljanak a kérdésen - én már tudom, hogy úgy is az lesz a megoldás, ahogy én jónak látom!

L. Péter, 60 éves, termelési csoportvezető (őt is behívták rövid időre a brain storming-ra, mert technológiai megvalósítási kérdések is felmerültek)

Elmúltam 60 éves. 15 éve vezetem a csoportomat. Néha már fárasztanak az ilyesfajta problémák. A marketing mindig olyan ötletekkel jön elő, amihez a gépeink már rég elavultak. Újak beszerzésére amúgy sincs lehetőség, és akkor csak jön a Petikém, mégis hogy lehetne… A fiatalok olyanok, mint egy zsák bolha.

Egyre kevesebb időm marad a kutatási kérdésekkel foglalkozni, mert a feltételek előteremtése egyre nagyobb energiákat emészt fel.

A múltkor is megyek a büfébe és ezek meg ott vitatkoznak egymással. Megláttak és rögtön én lettem a ludas, hogy nem a kutatásaikkal foglalkozom. Aztán a büfé előtt elmondtam nekik, hogy miért nem lehet kivitelezni azt, amit most kitaláltak.

Maradtunk és beszélgettünk tovább. Tiszta felüdülés volt a számomra is, amikor végre megértették és együtt gondolkodtunk tovább.. Azt hittem, hogy csak kicsit lazítunk a napi rutinban, de egy sor kérdésben előbbre is jutottunk.

A végén odajött az egyik és megkérdezte: Péter bácsi, máskor is brain stormingolunk...?

Átlag kéthetente tartunk ilyen ötletelő megbeszélést. Nevezzük brain storming-nak, bár sokféle néven ismert. Ötletroham vagy agyvihar, ahogyan a magyar nyelvbe bekerült.

Azért kedvelem, mert mindenkit meg lehet hívni, aki a döntéshozatalban érdekelt. Itt mindenki egyenrangú – na jó, ez néha olyan elmélet szagú, mert gyakran fölényeskedni akarnak azok, akik magasabb székben ülnek. Ezért van a moderátor, akit jól kell megválasztani, és aki éppen az ilyen helyzetek kezelésére hivatott. Van, hogy nem vagyunk valami termékenyek az ötletbörzén, ilyenkor van, hogy megismételjük. Nehéz összehozni a többiekkel, mert a mi emberóránk épp a kreativitásban mérődik, míg a többiek csak a napi munkájuk mellett kell, hogy időt szakítsanak ilyesmire. Igen, ez nehézsége a dolognak. Viszont mindez szinergiát szül, és így sokkal hatékonyabb az együttműködés.

Mindemellett egy jó ötlettel önmagad is megvalósíthatod!

MinőségDoktorok.Hu Blog Olvasó, 36 éves, a minőségbiztosítás iránt érdeklődő:

Folytatod Kedves Olvasó? Tedd meg lent!

Harrer Ágnes