Skip to main content

Mi újat is ad az új ISO 9004 szabvány a minőségbiztosításhoz?

Hosszú vajúdás előzte meg az ISO 9000-es szabványcsoport legutóbbi kiadását. Míg a 2008-ban kiadott új ISO 9001-es szabvány alig tartalmazott érdemi változást, addig a 2009-ben megjelent (és 2010 végén magyarul is kiadott) új ISO 9004-es szabványt sok tekintetben átdolgozták. Nézzük, mi újat ad ez a szabvány, és mire használható!

Már a szabvány megváltozott címe is tartalmi változást sejtet: „A szervezet tartós sikerének irányítása – Minőségirányítási megközelítés”. A szabvány célja az, hogy az ISO 9001-et érdemben (és nem csak formálisan) használó cégeknek kívánjon segítséget nyújtani a szervezetük eredményességének, hatékonyságának továbbfejlesztésében. Ehhez mutat be olyan szemléletmódot és követelményeket, amelyeket már a különböző TQM-et (teljes körű minőségirányítási filozófiát) használó, értékelési és fejlesztési modellek használnak.
A szabvány felépítése nem azonos az ISO 9001-ével, de illeszkedik ahhoz, mintegy kiegészítve azt. A kettő együtt közösen jól értelmezhető és jól használható.
Néhány példa, amely a szabvány legfontosabb új elemeinek gyakorlati hasznára mutat:

  • A vállalat vagy vállalkozás működése során nemcsak a vevők igényeit helyezi központba, hanem ezen túlmenően egyensúlyt teremt minden „érdekelt fél” – mint például a vállalat munkatársai, a beszállítói kör, a tulajdonosi kör és a társadalom – elvárásai között is. Példaként gondoljunk bele, hogy egy sikeres vállalat hogyan tudná a sikerét fenntartani akár motivált és lelkes alkalmazotti gárda nélkül, vagy például a környezetszennyezésért folyamatosan tiltakozó lakósság mellett?
  • A folyamataihoz szükséges erőforrások között figyelembe veszi már a pénzügyi eszközöket, a tudást, az információt, a technológiát és a környezeti erőforrásokat is, és bemutatja az azokkal való gazdálkodás feltételeit, szükségességét.
  • A folyamatok irányításához bemutatja a legfontosabb folyamatmenedzsment alapelveket. Ez már nem csak a folyamatok dokumentált szabályozásának meglétét jelenti, hanem bemutatja a folyamatok tervezésének legfontosabb szempontjait és elvárásait, a működtetés és ellenőrzés valamint a folyamatfejlesztés követelményeit is.
  • A kockázatok kezelése több helyen is konkrétan követelményként jelenik meg.
  • Bevezeti a vállalat szervezete működésére az önértékelés módszerét, valamint a folyamatjavításra javasolja a benchmarking módszereket. A benchmarking alapelve az, hogy a javítani kívánt folyamat működését figyeljük meg ott, ahol ezt a legjobban csinálják (benchmark partnerek), és a tapasztalt jó gyakorlatokat ültessük át a saját viszonyainkra. (A szabvány az „A mellékletében” bemutat egy 5-lépcsős modell szerinti önértékelés kérdéseit – bár ennek gyakorlati használatát kicsit nehézkesnek érzem.)
  • Külön hangsúlyt helyez a hibákból és a tapasztalatokból való tanulásra. Ennek szervezett módon történő végzése, és a tapasztalatok (pl. adatbázisban való) rendszerezett gyűjtése, feldolgozása és felhasználása elvezethet a szervezeti tanuláshoz.

A szabványról egy rövid áttekintés a következő prezentációban található:

Üdvözlettel,
Horváth Zsolt

 

Add comment