Auditori munkám során nemcsak az auditor kollegáktól, de az auditált cégektől is rendkívül sokat tanultam. Bár azt hiszem, ez az egymástól tanulás sokszor kölcsönös, és ez az a többlet, amivel mindkét fél igazából nyert.
A legtöbb cég úgy indul neki az ISO 9001-es auditnak, hogy szerezze meg azt a lobogtatni való papírt, és azután „jó napot”! „Elég ebbe a legkevesebb fölös energiát és pénzt beleölni, majd gyorsan meg kell felelni azon a bizonyos vizsgán, és utána dolgozhatunk újra nyugodtan tovább!”
Sokan az auditon döbbennek rá,
– feltéve, ha az auditor rádöbbenti őket, – hogy, itt tulajdonképpen a saját működésük és életük hatékonyabb, megbízhatóbb és jobb megszervezéséről van szó. Mint például ebben az esetben. (kattintásra külön ablakban nyílik meg)
Ha az ISO 9001 követelményeit nem szó szerint értelmezzük, hanem a „józan paraszti ész” szempontjainak megfelelően lefordítjuk a mindennapi életünkre és viszonyainkra, akkor nagyon egyszerű és hasznos tanácsokkal javíthatjuk saját életünket, és tehetjük eredményesebbé vagy éppen megbízhatóbbá saját működésünket, termelésünket vagy szolgáltatásainkat.
Az auditokon sosem szoktam például valami hiányt úgy bemutatni a cégnek, hogy ez vagy az azért hiányzik, „mert a szabvány előírja”, hanem ehelyett (gyakran élő példákkal) azt szoktam bemutatni, hogy annak a tevékenységnek a hiányában milyen veszélynek lehetnek / vannak kitéve. Nem szeretek semmi olyan tevékenységet megkövetelni – még az ISO-ra hivatkozva sem – aminek nem lehetne beláttatni az adott helyzetben a konkrét, gyakorlati hasznát, értelmét. Mutatok itt is egy példát! (kattintásra külön ablakban nyílik meg)
Ilyen módon az auditok sokszor nemcsak a tanúsítvány odaítélésével zárulnak, hanem a tanúsított cégek kapnak jó néhány – nem kötelező – gyakorlati tanácsot, ötletet is. Majd egy év elteltével, amikor visszamegyek ugyanahhoz a céghez felügyeleti auditra, akkor látom a változásokat is, és sokszor több megvalósított ötletet is a javaslataim közül. Ilyenkor a cégek nemcsak a megvalósított ötleteket szokták bemutatni, de az azzal elért javulást, eredményt is.
A tanulás persze kölcsönös, hiszen az auditor is az auditok során folyamatosan egyre több új módszert, illetve ugyanazokra a problémákra egyre több féle megoldást ismer meg. Ezzel ő is sokat tanul, valamint – természetesen az egyedi know-how és üzleti titkok bizalmasságának megőrzése mellett, – hatékonyabban tud az újabb auditokon a vállalatok továbbfejlesztési lehetőségeire rámutatni, segítve ezzel nekik.
Hogy ez mennyire igaz?
Amelyik vállalkozás úgy indult neki az első auditnak, hogy „elég csak megszerezni a legolcsóbban a papírt”, és az auditon döbben rá, hogy igazából sokkal többet kapott, az már szeretné ezt a kapott értéket a további auditokon is folyamatosan megkapni. Azok a cégek általában ragaszkodnak azokhoz az auditorokhoz, akiktől ezt megkapták Én is, és több auditor kollegám is sokszor voltunk olyan helyzetben, hogy a tanúsító szervezet másik auditort szeretett volna kiküldeni a céghez, és a cég kérte, hogy mi maradhassunk továbbra is az auditorok. Ez a „céghűség” – ami persze jól esett, – mindenképp az adott auditori munka elismerése volt.
Általában fordítva is igaz: amikor egy vállalkozás gyakran vált tanúsítót, akkor vagy az adott tanúsítótól / auditortól nem kapott hasznos értéktöbbletet (amiről a fentebb beszéltem), vagy a cég vezetését nem is érdekelte az egész, és tényleg csak a legolcsóbb papírra hajtott, de ez már egy másik történet.
Hozzászólás