Skip to main content

Szabályt bevezetni gyakran nem egyszerű! És eltörölni?

Néha le kell(ene) számolni néhány szabállyal, mert fölénk kerekedhetnek, és „önfenntartóvá” válhatnak.
 
Ismét közeleg az óraátállítás ideje. A csapból is folyik már: régóta nem spórolunk vele szinte semmit, cserébe egy rakás zavart, és nehézséget okoz. Miért marad hát mégis életben?
 
  • Túl sok érdekeltet kellene bevonni! (Az óraátállítás mondjuk jó nagy falat, annak például nagyjából európai léptékben van értelme…)
  • „Valakinek” fel kellene karolnia a problémát!
  • Nagyon macerásnak tűnik megváltoztatni a kialakult rendet, azaz leszámolni az elavult szabállyal. Ráadásul, amikor engedelmeskedünk az elavult szabálynak, akkor sokszor csak egy „kis” kellemetlenséget kell elviselnünk, legalábbis ahhoz képest, mintha kézbe vennénk a szabály eltörlésének minden nyűgjét. (Mint az ismert viccben: Miért sír a kutyád? Mert belefeküdt valamibe, és szúrja az oldalát. De akkor meg miért nem megy arrébb? Mert annyira azért nem szúrja…)

Szombat éjjel ismét bizonyításra kerül a sor: óraátállítás lesz…

Szűkebb környezetünkben is érdemes körülnézni! Hányszor van az, hogy az ember inkább legyárt / legyártat egy papírt, amit ezer éve nem használ igazából senki, de valami, valamiért megköveteli. De most álljunk neki vitatkozni, kérdezősködni? Inkább rászánjuk azt a pár percet, abból biztos nem lesz baj! Igaz ennyi időt elvesztettünk, de nem számít. Persze lehet, hogy hetente többször is rászánjuk azt a pár percet, ahogy a többi 10-20-30 munkatárs is. Így azért már hamar összejön az év alatt egy-két elvesztegetett munkanap!

Legalább ilyenkor: évente kétszer érdemes végiggondolni: Melyik szabállyal fogunk saját hatáskörben leszámolni?

Gönye Zoltán

 

KRESZ

Ezt a blogbejegyzést a közútkezelőnek is el kéne küldeni (pontosabbban ugye "valaki" elküldhetné a közútkezelőnek... :-) én biztosan nem, mert ha csendben maradok, abból nem lesz baj :-) ), a KRESZ-táblák jó felét egészen nyugodtan le lehetne szerelni, csak jobb lenne tőle...

Kíváncsi leszek!

Most így az új, megemelt tarifák mellett, nagyon kíváncsi leszek, hogy a eszükbe jut-e a döntéshozóknak, hogy valóban le kellene szedni egy csomó, teljesen felesleges táblát. Kicsit aggasztó, hogy az egyik "nagy ember" csak annyit tudott mondani erre a kérdésre:

  1. igen, majd (!) megvizsgáljuk a felesleges táblák eltávolításáak lehetőségét! (Persze. Logikus: előbb tovább szigorítunk, majd megvizsgáljuk, hogy mi felesleges. Tényleg nagyon zárójeles: egy 30 perces bp-i autózással 100 táblára azonnal rá tudnék mutatni, ami teljesen felesleges túlszabályozás)
  2. Németországban évente sokkal több újabb táblát raknak ki, mint nálunk. (Az ilyen válaszokat is szeretem! Mekkora ország Németország? És szinte már félve: nekik mennyi autópályájuk van, és azokon mennyivel lehet menni?)

Megnyugtató válaszok...

Gönye Zoltán

 

A kérdés jó: kinek a

A kérdés jó: kinek a hatásköre mindezt (szabályt) módosítani? Illetve nemcsak itt, az időváltozás kapcsán, hanem egyébként is: gyakran azoknak sincs tudomásuk a szabályokról, akiknek a felelősségi körébe tartozik.

Az óraátállítás

Az óraátállítás kapcsán szerintem igazából az a kérdés, hogy ki lesz az, aki felvállalja azt a munkát, hogy összehozza egy véleményre az egyes országok vezetőit? Másképpen: ki lesz az aki látja a politikai profit lehetőségét abban, hogy dolgozzon az ügyön!

Általánosságban pedig a fentieken túl azért is nehéz ügy a szabályok eltörlése, mert aki egy ilyen döntést felvállal, az esetleges következményekért menthetetlenül felelősséget kényszerül vállalni. Ilyenkor nagyon könnyen személyesen válik ellenérdekelté a változtatással szemben, miközben tudja, hogy a közösségnek a változtatás lenne az érdeke.

Szerintem a közlekedés rengeteg ilyen példát hoz. Ha egyszer egy (felesleges) korlátozó tábla kikerül valahova, akkor az irgalmatlanul nehezen tűnik el újra. Persze, mert aki levehetné a táblát az tart pl. egy esetlegesen később bekövetkező baleset következményeitől.

Kedvencem egyébként a vasúti átjáró: a sok elsőbbség meg nem adásból származó baleset után találták, ki hogy manapság már annak is örülhetünk, hogy 10 km/h-nál többel közelíthetünk meg egy vasúti átjárót. Pedig nem hiszem, hogy aki a vonatnak nem ad elsőbbséget, azt érdekli, hogy milyen gyorsan tehetné mindezt...

A másik fontos szempont: a félelem! A félelem attól, hogy arra fogják rásózni a feladatot, aki fel meri hívni a figyelmet a változtatás szükségességére. Ez a félelem, azért eléggé lohasztólag tud hatni... :-)

Gönye Zoltán