Szinte minden képzés, vagy oktatás után elhangzik a kérdés: a fóliákat megkaphatjuk, ugye? És ez még a jobbik eset, mert gyakran azt is igénylik az „ügyfelek”, hogy (akár) az interneten is legyen elérhető az anyag.

Értem én a kérést, mégis ellenkezni szoktam:

Tudod, hogy milyen sok találatot kapunk a számítógép feltörése kapcsán lefuttatott keresésékre? És tudod, hogy mi ebben az információbiztonság szempontjából érdekes és fontos?

Előszeretettel bogarászom a különböző statisztikákat. Most is átnéztem, hogy honnét jönnek a látogatóink. És mit látok?

Újabb előadást tartottunk meg a BME, Simonyi Szakkollégiumának keretei között. A téma gerincét ezúttal a szoftverfejlesztésben alkalmazott modellek képezték. Szó volt a legfontosabb modellekről, mint pl.:

• vízesés-
• spirál-
• a nagyvállalati körökben meglehetősen elterjedt V-modellről
• de figyelmet szenteltünk az agilis módszereknek is, köztük kicsit részletesebben a SCRUM-nak is.

A szokásunkhoz híven igyekeztünk a nem egészen két órát a lehető legkevésbé definíciókkal megtömni, inkább gyakorlati tapasztalatokkal próbáltuk színesíteni mindazt, ami a könyvekben úgyis elérhető.

Van-e annál szebb, amikor más fizette meg a tanulópénzt, és nekünk már „csak” alkalmazni kell a bevált tapasztalatot? Ne találd fel a kereket! A best practice sharing, azaz a „jó gyakorlat megosztása” segít, hogy kisebb ráfordítással új módszerekhez, új eszközökhöz juthass!

A projektmunkáink során, az alkalmazott minőségbiztosítás részeként is újra és újra visszatér a „best practice sharing”, azaz a „jó gyakorlat megosztás”-ának fogalma. Sok minden eszünkbe juttatja ezt: a minőségközpontú vállalatirányítási (TQM) elvek és módszerek, maguk a minőségbiztosítási szabványok (köztük az ISO 9001), de sokszor a döntéshozók (ők többnyire nem így szokták ezt nevezni) vagy a maguk a kollegák, a „mezei” munkatársak is.

Van azonban egy bökkenő, ahogy az ISO 9001-ben megfogalmazott elvek kapcsán többel is: az a „csak” – azaz az apró betűs rész!

Írtam egy előzetes ajánlást a rendezvényről, és ilyenkor persze benne van az emberben: Jó hogy másoknak ajánlgatom, de hát magam sem tudom pontosan, hogy mire is számítsak, és rossz ajánlást tenni, nem egy nagy dicsőség.

Az Agilis Egyesület rendezvényének ajánlása azonban biztosan nem volt hiba! A Scrum-ról beszélni, írni, olvasni manapság meglehetősen nagy divat, pedig a gyakorlatban Magyarországon valószínűleg közel sem olyan elterjedt, mint ahogy az az interneten visszatükröződik.

Feri a kicsit nehézkesnek tűnő indulás után azonban pontosan azokra a részekre világított rá, amiről érdemes beszélni:

A napokban futottam bele az "Agilis Szoftverfejlesztők Egyesületének" honlapjába. Érdekes kezdeményezés, kiváncsi vagyok rájuk. Apropóként jól jön a következő rendezvényük. Bár későn szólok, talán még időben van:

Ha egy vállalat vezetőjeként eljutok arra a felismerésre, hogy az informatikai illetve információs rendszer védelmére – már csak a vállalat működésének biztonsága érdekében is – áldoznom kell, akkor még nem tudom, hogy ezt hogyan tegyem!   Milyen védelmet építsek ki, ezt hogyan tegyem?   Mennyi a szükséges, és mennyi az elégséges védelem?   No és persze mindez mennyibe kerül? És egyáltalán, a védelemre fordított összeget hogyan tudnám a leghatékonyabban felhasználni?

Párizsi a hátsó ülésen, avagy menükínálat a legjavából 2007-es terülj – terülj asztalkánkon

Ahogyan telnek az évek, egyre több szemetet eszünk meg. Ilyenkor gyorsan próbáljuk megnyugtatni lelkiismeretünket: na, nem tudatosan, hiszen kezdünk lassacskán racionális, 21. századi ember módjára odafigyelni, mit rejtenek az összetevőlisták az élelmiszereken.

Történt, hogy kb. 3-szor kellett visszamennem kedvenc telefonszolgáltatómhoz elintézni valamit. Volt pár döccenő a szolgáltatással kapcsolatban, illetve az ügyintézés során, de az egy másik történet. A lényeg: pár héttel később felhívott egy bájos hang: