Az FMEA módszer egyike a legismertebb és legelterjedtebb kockázatkezelési módszereknek. Bizonyos szakmai területeken használata és használatának módja kötelezően előírt. Ugyanakkor az ezt bemutató írások egy része mintha egy kicsit túlbonyolítaná, és ezért nehezen érthetővé tenné a módszer használatának elmagyarázását. Ezért igyekszünk itt és most az FMEA kockázatkezelési módszert mindenkinek egyszerűen, szemléletesen és közérthetően bemutatni.

Az FMEA (Failure Mode and Effect Analysis = Hibamód és hatás elemzés) nem más, mint egy szabályozott kockázatelemző technika, amelyet bár elsősorban az autóiparban alkalmaznak, szinte bármelyik termelő és szolgáltató folyamatra, termékre vagy egyéb kockázatkezelési területre lehet alkalmazni.

Az FMEA alapvető logikai menete hasonló, mint az általános kockázatkezelési alapelveké, kiegészítve még egy-két további hasznos elemmel. Az FMEA lépései a következőket tartalmazzák:

1. Minek a hibájáról, fenyegetéséről beszélünk? – Hiba tárgyának, elemeinek felsorolása.
2. Mi történhet vele, ami rossz? – Az egyes vizsgált elemek lehetséges hibáinak, fenyegetettségeinek felsorolása.
3. Miért következhet ez be? – Az egyes lehetséges hibák előfordulási okainak meghatározása.
4. Milyen valószínűséggel következhet ez be? – A hiba bekövetkezése, azaz a hiba-ok előfordulása valószínűségének becslése (egy előre meghatározott értékskálán).
5. Milyen kár ér a hiba bekövetkezésekor? – A hiba által okozott káros hatás, illetve az okozott hiba súlyosságának verbális megfogalmazása.
6. Mekkora kárt jelent a hiba bekövetkezése? – Az hiba által okozott kár súlyosságának, nagyságának becslése (egy előre meghatározott értékskálán).
7. Hogyan deríthető fel / fedhető fel a hiba? – Ez egy új elem az FMEA-nál. Egy hiba annál több kárt tud okozni, minél tovább marad rejtve, illetve minél nehezebb a felderíthetősége. Ezért a hiba a felderíthetőségének jellemzőit illetve módját kell itt meghatározni.
8. Mennyire rejtett a hiba? – A hiba rejtettségének (illetve inverz módon felderíthetősége mértékének) becslése (egy előre meghatározott értékskálán).
9. Mekkora kockázatot képvisel az adott hiba? – A kockázat meghatározása általánosan a kockázatkezelési módszereknél a bekövetkezési valószínűség és okozott kárérték szorzatával történik. Az FMEA módszerben azonban ez a szorzat még súlyozva van a rejtettség mértékével is (lásd 7. pont magyarázata). Ennek megfelelően itt nem kockázati értéket, hanem úgynevezett kockázatprioritási értéket vagy kockázatprioritási számot (RPN = Risk Priority Number) kell minden egyes hiba-előforduláshoz hozzárendelni:
   Kockázatprioritási szám = hiba-ok bekövetkezési valószínűsége * hiba súlyossága * rejtettség
10. Mely kockázatokkal kell foglalkozni? – Az egyes kockázatok összevetése a kockázatprioritási számok alapján, majd a még elfogadható kockázati szint meghatározása után az afölötti kockázatprioritási számmal rendelkező kockázatok (hiba-előfordulások) kigyűjtése.
11. Mit kell tenni a túl nagy kockázatú hibákkal? – Az elfogadható szint feletti kockázatú hiba-előfordulások esetére intézkedéseket kell meghatározni, amellyel vagy a hiba bekövetkezésének valószínűsége csökken (hiba-ok megszüntetés, csökkentés), vagy a hiba hatása mérsékelhető, vagy a hiba felderíthetősége javul, vagy ezek közül egyszerre több.

A legtöbb kockázatbecslési és kezelési eljárás itt megáll, hiszen a kockázatokat becsülte, összehasonlította, és a nem elfogadható mértékű kockázatokra meghatározta a szükséges intézkedéseket a kockázatok csökkentésére. Ahol az FMEA módszert alkalmazzák, ott ez sokszor nem elég, mert előzetesen azt is becsülni szeretnék, hogy az eltervezett intézkedéssel sikerült-e valóban az elfogadható szintre csökkenteni a kockázatokat. Ezért az FMEA módszer tovább megy a következő lépéssel:

12.   Mit nyerek a tervezett intézkedés bevezetésével?  – Az egyes nem elfogadható kockázatok esetére újra kell becsülni, hogy hogyan változik az adott hiba bekövetkezési valószínűsége (verbálisan és skálán), a hiba súlyossága (verbálisan és skálán) valamint a hiba rejtettsége (verbálisan és skálán) a tervezett intézkedések bevezetése utáni állapotra, és ezek alapján mekkora lesz a korrigált kockázatprioritási szám. Amennyiben ez a szám az elfogadható kockázati szintre (vagy az alá) süllyedt, akkor rendben van, és a tervezett intézkedés bevezethető. Amennyiben viszont még mindig az elfogadható szint fölött van, akkor a tervezett intézkedés kevés, nem elég hatékony, és más vagy további intézkedések után kell nézni.

A cél, amit el kell érni, hogy – a tervezett intézkedések bevezetésével – mindegyik kockázatprioritási szám értéke ne haladhassa meg a meghatározott, még elfogadható kockázati szintet.

Ebből a gondolatmenetből látszik, hogy ez egy sok helyen és általánosan használható váz. Viszont ez csak egy váz, egy keretrendszer, amit a konkrét alkalmazáshoz még több helyen fel kell tölteni oda illő konkrét eljárással, módszerrel. Melyek ezek a legfontosabb helyek, ahol az FMEA-váz további kiegészítésre, mint konkretizálásra szorul?

• A hibalehetőségek objektumainak felsorolási, számbavételi módja. A kockázatelemzés során számos elem hibalehetőségének (vagy egyéb fenyegetettségének) a kockázatát becsüljük, majd elemezzük. Ezeknek az elemeknek a következetes számbavétele és felsorolása fontos. Ha sok elem hibalehetőségét vizsgáljuk, akkor különösen nem szeretnénk kifelejteni a listából semmit. Ehhez szükséges valami egységes terminológiát vagy módszert választani, amivel minden vizsgálandó elemet módszeresen sorba veszünk.
  Ilyen vizsgálandó elemek lehetnek pl. egy termék-tervezés során a termék egyes alkotóelemeinek, részeinek vagy éppen a közbenső résztermékek felsorolása, amelyek mind meghibásodhatnak. De ilyenek lehetnek pl. egy információvédelmi kockázatelemzés esetén a védendő információs vagyonleltár elemei is.
• Vizsgálandó elemenként a lehetséges hibák kigyűjtésének módszere. Fontos, hogy minden egyes vizsgált objektumra az összes hibalehetőséget (vagy lehetséges fenyegetettséget) számba vegyünk. Ez szintén csak egy következetes módszer konzekvens alkalmazásával lehetséges.
  Hibaok-meghatározáskor gyakran használt módszer pl. az ún. „halszálka- vagy más néven Ishikawa-diagram”, vagy az ún. „5M-módszer”. De használhatóak más módszerek is, amelyek az adott alkalmazási területen jó gyakorlatnak számítanak, vagy pedig éppen mi magunk vezettünk le – figyelembe véve a „józan paraszti ész” követelményeit.
• Az értékelési / becslési skálák előzetes konkrét meghatározása. Szintén nagyon nagy jelentőségű, hogy a különböző bekövetkezési valószínűségeket vagy hatásokat mindig ugyanazon a skálán mérjük, hiszen csak ekkor lesznek a kapott eredmények egymással összemérhetőek.
  Az FMEA módszer gyakorlatában általában mind a három becslésre egy-egy 1 … 10-es skálán szokták felvenni az értékeket. Ennek megfelelően a Kockázatprioritási szám értéke az 1 … 1000-es intervallumba eshet. Az egyes skálák egységes értelmezéséről célszerű mindig a becslések előtt megállapodni. A skálák egységes értelmezése többféleképp is meghatározható. A gyakorlatban jól bevált, hogyha az egyes skála-értékekhez intervallumokat rendelünk. (Pl. bekövetkezési valószínűség esetére: 1 – szinte lehetetlen bekövetkezésű hiba-ok; 2 – nagyon ritka, évente maximum egyszer előforduló hiba-ok; stb … 10 – a szinte biztos, napjában akár többször is bekövetkezhető hiba-ok. A többi skála értelmezése is hasonló logikával könnyen definiálható.) 

Az FMEA segítségével végzett kockázatelemzésre és kockázatkezelésre is igaz, hogy hosszú távon csak akkor ér valamit, hogyha azt rendszeres időközönként megismétlik, és a változások figyelembe vételével aktualizálják a kockázatok becslését, értékelését. Tehát itt is – mint bármely más kockázatelemzés módszernél, – nagy jelentősége van a ciklikusság fenntartásának.

Az FMEA-t számos különböző területen használhatjuk. Ennek megfelelően különböző FMEA-król beszélünk, azok gyakorlati felhasználási területe szerint. Példák:

• Konstrukciós FMEA: Termék-tervezés során a terméknek a tervezési hibákra visszavezethető problémákat, hibalehetőségeket kell feltárni, és lehetőleg előre elkerülni annak céljából, hogy a megtervezett termék majd hibátlan legyen.
• Folyamat FMEA: A folyamat FMEA célja a termék hibamentességének garantálása a gyártási folyamat során előforduló lehetséges gyártási, technológiai, emberi hibákkal szemben.
• Üzemeltetési FMEA: Az üzemeltetési FMEA célja az üzemeltetési hibalehetőségek feltárása és elkerülése, azok kockázatainak csökkentése.
• Szerviz FMEA: A szerviz FMEA a szerviz-szolgáltatások (üzembe állítás, karbantartás, javítás) megfelelőségét és az ezzel kapcsolatos ügyfél elégedettséget fenyegető tényezőket, hibákat vizsgálja.
• Rendszer FMEA: A rendszer FMEA pl. a minőségirányítási rendszer működését vizsgálja felül, és a minőségirányítási rendszer lehetséges hibáira hívja fel a figyelmet, segítve azok kockázatainak elemzését és csökkentését.
• stb.

Az FMEA használata széles körben elterjedt, mert egy következetes és átfogó, legtöbb területen rugalmasan és konzekvensen jól használható módszer. A rugalmasságot támogatja, hogy az adott területre specifikus ismeretek könnyen beépíthetők az FMEA skáláiba, illetve a vizsgált objektumok és azok hibalehetőségeinek / fenyegetettségeinek számbavételi módjába.

Következő írásunkban a vállalati integrált kockázatkezelés alkalmazásához mutatunk be 10 jó tanácsot.

Dr. Horváth Zsolt