Kockázatok vesznek minket körül az élet minden területén. A kérdés csak az, hogy észrevesszük-e, és foglalkozunk-e velük? Ha kockázatnak tekintünk minden egyes olyan eseményt, cselekvést vagy döntést, aminek nem tudjuk előre a biztos kimenetét, és ennek számunkra kedvezőtlen hatása is lehetséges, akkor a mindennapi élet rengeteg mozzanatát tekinthetjük kockázatnak.
Ilyenek lehetnek a mindennapokban például a közlekedés során a balesetek következményei, a vásárlásoknál a termék minőségének vagy jó árának bizonytalansága. Ide sorolhatók még a különböző erőszakos cselekmények fenyegetései is, mint például a lakásunk, autónk feltörése, személyes támadások az utcán, vagy ellopott adataink segítségével történő visszaélések. A példákat lehetne sorolni a végtelenségig. Ezekből sok veszélyhelyzettel foglalkozunk, sokkal pedig nem. Nem is lehet mindennel állandóan foglalkozni, hiszen akkor minden percünket a különböző fenyegetettségek elleni védekezés tenné ki. Ez lassan már paranoiához vezetne. Nem dolgoznánk, nem tanulnánk, nem szórakoznánk, nem pihennénk, … csak védekeznénk a fenyegetettségek ellen. Ez így lehetetlen és értelmetlen. Ugyanakkor legalább annyira veszélyes a másik véglet is, azaz hogy nem foglalkozunk semmilyen veszéllyel. Meg kell találni az ún. „arany középutat”!
Mindenkinek magának kell kialakítania azt viselkedést és védekezési formát, amivel a számára fontos kockázatok ellen hatékonyan védekezik, de mégsem ez teszi ki az egész életét. A kockázatok elleni védekezésre különböző módszerek, eljárások vannak. Ma már természetes, hogy az értékeit mindenki védi. (Eszközök: lakások, ingatlanok, autók védelmére különböző biztonsági zárszerkezetek és riasztó rendszerek, kamerarendszerek, vagy az értékekre biztosítások kötése.) A számítógépes veszélyek elleni védekezési módok – noha nem olyan mértékben, mint a vagyonvédelem – de már egyre inkább elterjedőben vannak. A biztosítások és ezzel összekötött befektetések különböző fajtái nemcsak betegség, keresőképtelenség esetén nyújthatnak támogatást, hanem különböző élethelyzetek esetére is. Nagyobb beruházásokra (pl. lakásvásárlás, autóvásárlás) történő hitelfelvétel esetén azt sok fontolgatás és számítás előzi meg: vajon mekkora terhet jelent majd annak visszafizetése? Számolni kell az esetleg bekövetkező kamatnövekedés, vagy éppen munkanélkülivé válás kockázatával, és annak következményeivel is.
Látható tehát, hogy mindenkinek a kockázatkezelési gondoskodása – a saját anyagi helyzetének és lehetőségeinek, fenyegetettségének, és nem utolsó sorban saját kockázati érzékenységének (paranoia-szintjének) függvényében – más és más. Az, hogy a saját magunk által kialakított védekezési szint mennyire hatékony, minden esetben csak utólag igazolható.
Vállalatok és vállalkozások esetében is gyakorlatilag ugyanez a helyzet. A különbség csupán annyi, hogy a dimenziók gyakran mások, sokszor sokkal nagyobbak. A vállalatoknál, legyenek az államigazgatás vagy a versenyszféra szereplői, kis vagy nagy vállalatok, egyaránt minden belső döntés és minden környezeti befolyás valamilyen szintű kockázatot hordoz, hiszen nem tudható előre hogy bekövetkezik-e, illetve milyen annak hatása a vállalat életére. A lehetséges fenyegetettségek, azok bekövetkezése és hatása rendkívül sokrétű. A különböző jellegű kockázatok ellen védekezni ugyanolyan összetett és sokrétű, mint az az egyes emberek esetén. Lehetetlen minden egyes veszélyre vagy fenyegetettségre vállalati szintű kockázatkezelési eljárással válaszolni. Ugyanakkor – a vállalat létének és eredményességének biztonsága érdekében – a jelentős kockázatokat folyamatosan kezelni kell. De hol van az optimum? Mennyi az elégséges, és mennyi a szükséges ráfordítás a kockázatok figyelésére és kezelésére, hogy a döntéseket kellő megalapozottsággal és biztonsággal hozhassuk? Ezek nagyon nehéz kérdések, amire általános receptkönyv nincs.
A vállalat sikerének egyik nagyon jelentős tényezője, hogy ezeket a kockázatokat mennyire jól ismeri, és mennyire hatékonyan tudja kezelni. Nagyon felértékelődtek azok a módszerek, amelyekkel a különböző veszélyek és azok kockázatai tudatosan kezelhetők, illetve az ellenük való hatékony és költséghatékony védekezés megvalósítható. Azok a vállalatok, akik a kockázatok kezelését a vállalatirányítási folyamatok szintjére emelték, a kockázatok kezelésének - saját maguk számára előírt - alapelveit (irányelveit) ún. kockázatkezelési politikában (vagy egyszerűen kockázati politikában) fogalmazták meg, illetve azokat a kockázatokat, amelyekkel tudatosan és vállalati szinten foglalkoznak, ún. kockázatkezelési (vagy kockázati) portfólióban foglalták össze. (Ez felel meg a magánemberek szintjén az előzőekben megemlített egyéni kockázatkezelési gondoskodásnak.)
Kockázatkezelésről számos tanulmány született már, rengeteg különböző módszer és eljárás használata terjedt el. A legkülönbözőbb szakmai, ill. iparági területek alkalmazzák a kockázatok kezelésének módszereit, és dolgoztak ki saját specifikus eljárásokat a kockázataik azonosítására, értékelésére és kezelésére. A téma jelentőségét az is mutatja, hogy a kockázatkezelés általános megközelítését és elterjedt módszereit egy nemrég megjelent nemzetközi ISO szabványpár (ISO 31000:2009 - Risk management – Principles and guidelines ; ISO/IEC 31010:2009 – Risk management – Risk assessment techniques) mutatja be.
Ilyen szemmel nézve ugyanakkor meglepő, hogy a vállalatok és vállalkozások jelentős része mégis alig foglalkozik a kockázatkezelés kérdéseivel. Sokszor maguk a vállalatvezetők nincsenek tisztában azzal, hogy saját vállalatuk működésében hányféle kockázat lép fel nap mint nap. Jellemző gyakorlat, hogy a kockázatokkal még tudatosan foglalkozó cégek is többnyire csak néhány fajta kockázatot kezelnek. Majd folyamatosan azt kezdik észrevenni, hogy nem egy vagy kettő, hanem egyszerre egyre több, különböző fajtájú kockázat hatásának vannak kitéve. Egyszerre kell alkalmazniuk egyre többféle kockázatkezelési módszert, ami lassan oda vezet, hogy elvesznek a különböző jellegű és fajtájú kockázatkezelési módszerek és gyakorlatok dzsungelében.
A kockázatok sokszínűségéről, azok rendszerezési és csoportosítási lehetőségeiről olvashatnak majd következő írásunkban.
Dr. Horváth Zsolt