hogy ő maga kér egy újabb auditot, a vezetőtársai egyszerűen nem értették mi történt vele. Ilyet ember önszántából, magával nem tesz…

Tamás egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalkozás egyik ágazatát vezette. Az ágazat létszáma valahol 150 fő körül volt, ami hazai viszonyok között már önmagában is egy közepes vállalkozásnak számítana.

Tamás fiatal volt ugyan, ennek ellenére jól ismerte a játékszabályokat, így a napi-, és a hosszabb távú stratégiai feladatokkal is sikeresen boldogult.

A munkája azonban a rutinja ellenére sem volt könnyű, mert neki is folyamatosan egyensúlyoznia kellett az erőforrásokkal: mennyit szán a megkerülhetetlenül jelentkező apró-cseprő, de mégis megoldandó feladatokra, és mennyit a távlati célok megvalósítására.

Mondjuk egy ezer fős manufaktúrától! És mindehhez nem is kell messzire mennie: Herendre, a világhírű porcelán manufaktúrába.

Ami vagyok: 33 éves, férfi, műszaki, illetve gazdasági végzettségű.
Ami biztosan nem vagyok: Luxustermékek célcsoportjába tartozó személy. Különösen akkor nem, ha az a termék még csak nem is műszaki cikk. Így például kifejezetten nem vagyok a célcsoportja mindenféle porcelán termékeknek.

Miért érdekes mindez? Mert láttam valamit, ami a magamfajta kételkedő szemnek is meglepetésként hatott!