Mindegyik kockázat kezelésében közös, hogy mindig valamilyen véletlenszerű, számunkra veszélyt jelentő esemény bekövetkezése, vagy a bekövetkezéskor okozott kár mértéke elleni védekezésről beszélünk. Kockázatkezelésről akkor van szó, amikor az adott kockázati esemény bekövetkezése előtt tudatosan úgy alakítjuk a tevékenységünket, hogy azzal vagy a fenyegetést jelentő esemény bekövetkezési esélye, vagy az általa okozott kár legyen kisebb, vagy mindkettő.
A kockázatkezelés életciklusa ilyen formán szinte bármely kockázati terület esetén ugyanarra a mintára épül. Nézzük akkor most ezt a mintát!

Kockázatok vesznek minket körül az élet minden területén. A kérdés csak az, hogy észrevesszük-e, és foglalkozunk-e velük? Ha kockázatnak tekintünk minden egyes olyan eseményt, cselekvést vagy döntést, aminek nem tudjuk előre a biztos kimenetét, és ennek számunkra kedvezőtlen hatása is lehetséges, akkor a mindennapi élet rengeteg mozzanatát tekinthetjük kockázatnak.

Auditokon rendszeresen visszaköszön, hogy a bizalmas adatok és információk védelmében a legtöbben mostohagyerekként kezelik a notebookokat, pontosabban az azokon tárolt adatokat. Annak ellopására senki sem gondol, és senki sem hiszi el, hogy „őtőle is el lehet lopni, hiszen ő mindig is annyira vigyázott rá”. Egészen addíg, amíg valóban el nem lopják.

Ebben a válságos időszakban különös igaz, hogy szinte minden a pénzről szól. A minőségbiztosítási szemlélet is – ami a jobb minőséget tűzi ki célul – gyakran elbukik a következő mondaton: „Szép, szép, de erre nekünk most nincs pénzünk!” Tényleg ezen múlik?